A hypertensio egyike a meghatározó fontosságú szív- és érrendszeri kockázati tényezőknek. Jelentőségét fokozza, hogy megfelelő kezeléssel eredménye­sen csökkenthetők és ezzel szignifikánsan mérsékelhetők az általa okozott célszervi károsodások, melyek kivédésében az angiotenzin II hatásának gát­lása különösen kedvező. Erre a klinikumban angiotenzin-konvertáz enzim gátlókat és az angiotenzin II 1-es típusú receptorának blokkolóit használ­juk. A szerzők e gyógyszercsoport prominens képviselőire, a telmisartanra és a valsartanra fókuszálva áttekintik a kísérleti tapasztalatokat, a klinikai vizsgálatok eredményeit és ezek alapján igyekeznek segítséget nyújtani a célszervi érintettség alapján az optimális terápiás választáshoz.

Hogyan különböztethetjük meg az elsődleges fejfájást a másodlagostól? Az alapellátásban ez a fejfájással kapcsolatos orvosi konzultációk alapvető kérdése. 

Szerzők részletesen tárgyalják a klímaváltozás egészségi állapotra gya­korolt hatásait és ezek összefüggését az érintett populációk jellemzőivel. Szólnak a hőhullámok kiváltotta egészségkárosodásokról, a fokozódó légszennyeződés és az ultraibolya sugárzás negatív következményeiről, a vízzel terjedő és a táplálkozással összefüggő kórképek fontosságáról, az allergiás betegségek számának és elterjedésének klímaváltozással kap­csolatos kérdéseiről, a vektorokkal terjedő fertőzések növekvő jelentősé­géről, részben saját vizsgálataik alapján elemzik a várható tendenciákat. Hangsúlyozzák, hogy az éghajlatváltozás hat az egészségügyi ellátórend­szerre is. A klímaváltozás oktatásának helye van az orvosképzésben és az orvostovábbképzésben.

A hyponatraemia a kórházi kezelést igénylő betegek között a leggyakoribb elektrolit-rendellenesség. Az ilyen esetek döntő részében az antidiuretikus hormon (ADH) elválasztása nem megfelelő módon fokozott mértékű. A thiazid/indapamid vízhajtó a nem kórházi körülmények között kialakuló hyponatraemia leggyakoribb kiváltó tényezője.

Az elhízott betegek figyelmét különösen fontos felhívni arra, hogy a terhesség alatt igyekezzenek elkerülni a jelentős testsúlygyarapodást.

A krónikus magasvérnyomás-betegség az évtizedekkel ezelőtti ismereteink szerint körülbelül 1−5%-ban érinti a terhesség végső kimenetelét. A fogamzóképes nők csoportjának összetétele azonban mostanra sokat változott, jelentős számban a későbbi életkorra tolódtak a terhességek: mára már 1%-ról 8%-ra növekedett a 35 év fölöttiek aránya az összes terhes nők között. Természetesen az átlagos életkor növekedése nem az egyetlen megváltozott tényező: a magas vérnyomás, az obesitas, a metabolikus szindróma, a szociális tényezők stb. mind szerepet kapnak a terhesség kiviselését befolyásoló faktorok között. Számos régebbi eset-kontroll vizsgálat bizonyította, hogy az anya krónikus magasvérnyomás-betegsége negatívan befolyásolja az anya és a magzat egészségi állapotát egyaránt, de retrospektív és prospektív kohorszvizsgálatokban, intervenciós vizsgálatokban és megfigyeléses vizsgálatokban is több terhességi komplikáció jelentkezett a hypertoniás anyáknál. Fiatal nők egyébként pontosan a terhesség első heteiben végzett nőgyógyászati vizsgálat során szembesülnek életükben először magasabb vérnyomásukkal.

A legfontosabb reumatológiai sürgősségi állapotok a szeptikus arthritis, a köszvény, az atlanto-axiális szubluxáció, a szisztémás sclerosisban előforduló vesekrízis és ujjfekély, az óriássejtes arteritisben fellépő amaurosis fugax, a katasztrofális antifoszfolipid antitest szindróma és a pulmorenális szindróma.

A járóbetegek között gyakori a rosszul kontrollált hypertonia. Ha a beteg vérnyomása veszélyes mértékben emelkedett (a szisztolés vérnyomás a 180 Hgmm-t vagy a diasztolés vérnyomás a 110 Hgmm-t eléri, illetve meghaladja), el kell különítenünk a hypertoniás krízist a súlyos tünetmentes hypertoniától (amikor a vérnyomás veszélyes mértékben, de célszervkárosodás jelei és tünetei nélkül emelkedett).

A sebészeti beavatkozások szövődményeként vérnyomáskiugrás léphet fel, ami hipertenzív sürgősségi állapotot vagy hypertoniás krízisállapotot jelenthet. A perioperatív ellátás során – elsősorban a narkózis bevezetése alatt – azoknál a betegeknél is kialakulhat hipertenzív anyagcserezavar, akiknek egyébként nem magas a vérnyomása.

Főbb tézisek: A nagymértékben megemelkedett vérnyomás akut károsodáshoz is vezethet, különösen a hypertoniás rohamok során tapasztalható hirtelen beálló vérnyomás-emelkedés esetén. Szervkárosodás nélküli hypertoniás sürgősségi állapotban a vérnyomás csökkentése órák-napok alatt történik. Szervkárosodással járó hypertoniás krízis esetén a vérnyomást perceken, de legalábbis órákon belül csökkenteni kell. Akut angina pectorisban, vagy ha dyspnoét, látásvesztést, neurológiai zavart, illetve hirtelen fellépő tudatzavart észlelünk, elővigyázatosságra és gyors cselekvésre van szükség. A folyamatos monitorozás mellett elengedhetetlen az anamnézis célzott felvétele, hogy az okok, a szervkárosodások, valamint a kísérő betegségek figyelembevételével megfelelő diagnosztikai lépésekre kerülhessen sor. A vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatástani csoportjainak korlátait figyelembe véve elvileg az összes gyógyszercsoport alkalmazása számításba jön. Az antihipertenzív gyógyszer kiválasztása személyre szólóan, a tünetek és a kísérő betegségek alapján történjék. A cikkben felsorolt orális és intravénás gyógyszerek mindegyike ismételten is adható. Különösen intravénás adagolás esetén lényeges a vérnyomás szoros követése a túladagolás és a hypotonia elkerülése érdekében. A szervkárosodás miatt fellépő speciális kórképek a megfelelő gyógyszerekkel kezelendők.